Sokkoló világot mutat a Spektrum

Észak-Korea – a világ elszigetelt szeglete, ahol számunkra szinte elképzelhetetlen diktatúra van. Egy ország, amelyben a népnek nemzetközi szankciókkal kell szembenéznie, mert vezetőjük rémületbe taszítja a világot. A Spektrum új dokumentumfilmje most ebbe a titokzatos és titkolózó országba viszi a nézőket, ahol a kamera elé álló (állítható?) állampolgárok szinte gépies módon hálálkodnak „tisztelt Kim Dzsongun marsallnak” bármiről is legyen szó.

A forgatócsoport úticélja Észak-Korea fővárosa: Phenjan. Érezhető a feszültség, amikor felszállnak az észak-koreai Tupoljev gépre. Más légitársaság nem repül ezen az útvonalon. Amikor Phenjanba érkeznek, átvizsgálják őket, átnézik a laptopokat és a telefonokat, a gyanús könyveket elkobozzák.

A kulturális minisztérium két képviselője, Ham és Pak úr köszönti őket. Két hétig ők lesznek az árnyékaik: figyelniük kell, miről forgatnak, így mindenhová elkísérik őket. A reptérről a városba tartva a közvilágítás eléggé szórványos, az autó amivel mennek, hirtelen lelassít, a Nagy Vezetők szobra előtt ugyanis mindenkinek lépésben kell elhajtania.

A városban mindenütt hatalmas arcképeken Kim Ir Szen és a fia, Kim Dzsongil. Az unoka, Kim Dzsongun a Kim-dinasztia legifjabb diktátora. A Diadalívet Kim Dzsongun nagyapja – „Az Örök Elnök” – tiszteletére emelték. Az államalapító Kim Ir Szen olyan személyi kultuszt teremtett maga és családja körül, amely a fáraók uralmához hasonlít, nem modern államhoz.

A kísérők a forgatócsoporttal együtt költöznek be a „Phenjan” szállodába. Az első számú szabály: soha nem hagyhatják el az épületet a kísérők nélkül, és sehol nem készíthetnek alkalmi interjút. Nemcsak nekik tiltják a szabad beszélgetést – egyetlen észak-koreai sem léphet nem hivatalos kapcsolatba külföldi idegenekkel.

A fővárosban mintegy 3 millióan élnek, kiváltságosnak érezhetik magukat akik itt laknak, az országban ugyanis nincs lehetőség szabad költözködésre, az állam szabja meg, ki költözhet ide – és ki nem.

Reggelente „lelkesítő brigádok” rázzák fel a főváros munkába tartó dolgozóit. A forgatócsoport kulturális minisztériumból kivezényelt Ham és Pak úr kíséretében indulnak el megismerni a koreaiak hétköznapjait, és a sportéletet. Mert ha másról nem is, erről lehet beszélni.

A röplabda az ország legkedveltebb szabadidős sportja – közlik a kísérők –, de újabban a tenisz is népszerű. A csapat nagy nehezen engedélyt kap, hogy beszéljen az egyik játékossal.

„Miért fontos a sport?”

„Népünknek edzettnek kell lennie, hogy megvédje magát az amerikaiak ellen. Együtt le fogjuk győzni az ellenséget! Ez népünk legfőbb kötelessége!”

„Félnek egy amerikai támadástól?”

„Nem aggódunk. Mi felkészültünk!”

Az egyik kísérő hozzáteszi: „Tisztelt Kim Dzsongun marsallunk felszólított minket, hogy nőjünk világhatalommá a sportban, a tudományban és a gazdaságban is. A sport most nagyon népszerű, és mi még jobbak akarunk lenni benne.”

A röplabda és a tenisz után a hatezer nézőt befogadó Jégcsarnokba veszi az irányt a forgatócsoport. Nem kell sokat várni az újabb magasztaló mondatokra, Kim Yong-Hui, a csarnok egyik vezetője a következőket mondja: „Nagy Elnökünk, Kim Ir Szen kétszer tekintette meg ezt a stadiont, a Nagy Vezető, Kim Dzsongil hétszer járt itt! A Tiszteletreméltó Kim Dzsongun marsall is négyszer. Országunk Atyái mindenben gondoskodnak rólunk, ezért a munkásosztály itt keményen edzhet a sikerért. Alaposan felkészültünk a téli sportokban, hogy versenyzőink sok győzelmet szerezzenek Tisztelt Marsallunknak.”

Ha a Vezető ellátogat valahová, az nagy megtiszteltetés, de komoly kötelezettség is. A sporteredmények nem az egyéni karriert szolgálják, hanem az országot és annak Vezetőjét.

Az egyik versenyző, Mun Szuil már nemzetközi versenyekre is eljutott. Pár korábbi nyilatkozat után az előbbi rövid párbeszéden már meg sem lepődünk:

„Mi a legnagyobb álma sportolóként?”

„Egy közös fotó Tisztelt Kim Dzsongun marsallunkkal.”

A fentiekből jól látszik, hogy az Észak-Koreában élő emberek szinte droidokként élik a mindennapjaikat. A film készítői arra vállalkoztak, hogy a sport témájára építve atlétákkal és amatőrökkel készítenek interjúkat, hogy egy új szemszögből mutathassák meg a nézőknek ezt az elszigetelt országot. A több hónapos tervezés ellenére nem várt kihívások merülnek fel a forgatás során. Az eredmény egy nem mindennapi körutazás edzőtermeken, lovardákon, aqua parkokon és gyárakon át, egy-egy óvodába és futball akadémiára tett kitekintéssel. Az ellentmondásokban és a hétköznapi életből vett jelenetekben bővelkedő film jóval túlmutat az Észak-Koreáról terjedő kliséken.

Az Észak-Korea: Sporttal a diktátorért című dokumentumfilm február 18-án este 22 órakor látható a Spektrum műsorán.

  • Megosztom