Már a szeméttel is elbánik a mesterséges intelligencia

A hulladékkezelő vállalatok a legmodernebb technológiák segítségével oldják meg legégetőbb környezetvédelmi problémáink egy részét, és az üzletük akkor virágzik csak igazán, ha javul a gazdagság teljesítménye és a környezettudatosság. A Fidelity International munkatársai összegezték a jövő főbb irányzatait.

A népesség, a jólét és a fogyasztás növekedésével együtt nő a hulladék mennyisége is. A Világbank becslése szerint a világ hulladéktermelése 2050-ig 70%-kal fog nőni. Az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres szerint az lesz az az év is, amikorra az óceánokban található műanyaghulladék tömege meghaladhatja a halállomány tömegét. Ezek a trendek nem csupán az egészségünket és a környezetünket veszélyeztetik, hanem minden kilogrammnyi hulladék, amelyet egy hulladéklerakóban eltemetünk, egy kiló soha többé fel nem használható erőforrást is jelent egyben.

A hulladékhasznosítási piac a hulladékhegyekkel párhuzamosan nő: a 2017-es 303,6 milliárd dollárról 2025-re elérheti a 484,9 milliárd dollárt, ami éves szinten 6 százalékos növekedésnek felel meg. A hulladéklerakók csordultig vannak, az óceánokat elborítja a műanyag – nem csoda, hogy a hulladékgazdálkodással foglalkozó nagyvállalatok és startupok olyan innovatív módszereken dolgoznak, melyek lehetővé teszik az értékes erőforrások visszanyerését.

Hatékony hulladékgyűjtés

Bár az évről-évre növekvő mennyiségben termelt hulladék a világ minden táján komoly terhet jelent az ökoszisztémára, maga a hulladékgyűjtő infrastruktúra is újabb környezetvédelmi problémákat vet fel: a szemeteskocsiknak rendszeresen és hosszú utakat kell megtenniük, közlekedési dugókat okoznak, üzemanyagot égetnek – és persze szennyezik a levegőt.

Az új technológiák többféleképpen is hatékonyabbá tehetik a hulladékgyűjtést. A hulladékgyűjtő tartályokban elhelyezett érzékelők jelezhetik, amikor a tartály megtelt, így csökkenhet a fölösleges fuvarok száma, és optimalizálhatóvá válnak a begyűjtési útvonalak. A német Deutsche Bahn vasúttársaság jelenleg olyan hulladéktartályok tesztüzemét végzi, melyek a narrowband IoT-technológia segítségével akár falakon és betonon keresztül is képesek jeleket sugározni.

Léteznek olyan hulladékgyűjtő tartályok, melyeket napenergiával működő tömörítő berendezéssel is felszereltek, így növelve meg a kapacitásukat és az ürítési időközt. Időközben a vezető nélküli járművek technológiája is fejlődik, így hamarosan sofőr nélküli szemeteskocsik is megjelenhetnek az utakon. A Volvo Svédországban már teszteli a vezető nélküli kukásautókat, melyek biztonsággal közlekednek a sűrűn beépített városokban is, valós idejű adatok alapján módosítják az útvonalukat, és optimalizált sebességváltással, útvonal-tervezéssel és jól megválasztott sebességgel csökkentik az üzemanyag-fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást.

Mesterséges intelligencia a hulladékválogatásban

A fejlett országokban már régóta alkalmazzák a különböző hulladékválogatási módszereket, azonban az emberi tévedések miatt az újrahasznosítás összetett és költséges feladatot jelent a hulladékkezeléssel foglalkozó vállalatok számára. Az újrahasznosítási rendszerbe nagy mennyiségű, nem újrahasznosítható anyag kerül bele, például ételmaradékok, vagy éppen újrahasznosításra alkalmatlan típusú műanyagok. A szennyezett, de amúgy újrahasznosítható anyagok ilyenkor a többi hulladékkal együtt a hulladéklerakóban landolhatnak, így nem lehet értékesíteni őket, hogy a belőlük származó bevétel ellensúlyozza az újrahasznosítási programok költségét.

Az egyik megoldást a mesterséges intelligenciával rendelkező hulladékválogató robotok jelenthetik. A barcelonai székhelyű Sadako Technologies startup kidolgozott egy olyan rendszert, mely képes azonosítani a szalagon érkező hulladékban található egyes anyagokat, és robotkarjaival kiemeli az előre meghatározott típusúakat. A technológia a szennyeződéseket is el tudja távolítani az egyes darabokról – ráadásul mindezt sokkal gyorsabban, mint ahogy erre az emberi munkaerő képes lenne. Az effajta rendszerek növelhetik az újrahasznosított hulladék mennyiségét, ezáltal csökkentik a környezeti terhelést.

A E-hulladék újrahasznosítása

A termékciklusok egyre rövidülnek. Minden évben új és újabb okostelefonok, tabletek, fitneszkarkötők és más elektronikus készülékek jelennek meg, a fogyasztók pedig boldogan váltanak a legújabb változatokra. Az EU-ban az elektronikai jellegű hulladékok mennyisége nő a leggyorsabb ütemben, évente 3-5%-kal.

Pedig a kidobott készülékek igazi aranybányának számítanak: olyan értékes anyagok vannak bennük, mint az arany, az ezüst, a réz, és a ritkaföldfémek, például a neodímium. Újrahasznosítás nélkül a nehézfémek, például a higany és más anyagok környezetkárosító hatást fejtenek ki, miközben a készülékgyártóknak úgynevezett szűz anyagokat kell felhasználniuk, melyek beszerzése nehézkes és drága is egyben.

Egy víz- és hulladékgazdálkodással foglalkozó francia vállalat, a Veolia több olyan üzemet is üzemeltet, melyekben elektromos és elektronikai (ún. WEEE-) hulladék feldolgozásával foglalkoznak. A franciaországi Angers-ben található üzemében robotok segítségével évente legfeljebb 80 000 tonna WEEE-hulladékot tud feldolgozni. A létesítmény a hűtőberendezések alkotórészeit 94%-ban képes újrahasznosítani; ugyanez az arány a kijelzők esetén 88%, amivel éves szinten 70 000 tonna széndioxid-kibocsátástól kíméli meg a légkört.

Műanyag-újrahasznosítás

Az elmúlt évek során egész sor új törvényt bocsátottak ki, melyek célja a műanyaghulladékok mennyiségének visszaszorítása volt; gondoljunk csak arra, hogy az EU-ban 2021-től tilos a műanyag szívószálak, a műanyag tányérok és egyéb eldobható eszközök forgalmazása. De mivel még ma is nagy mennyiségű hulladék kerül a szemétbe, rendkívül fontos feladat annak megakadályozása, hogy ezek az anyagok a hulladéklerakókban vagy a tengerekben végezzék. A műanyagokat jellemzően petrolkémiai eljárással állítják elő, ezért biológiailag nem lebonthatók, így tovább súlyosbítják a környezetszennyezés problémakörét.

Bár a műanyagok újrahasznosítása nem új keletű téma, a feladat nehezebb, mint gondolnánk. A csomagolások sokszor több különböző anyag keverékéből állnak: például a tabletták bliszteres csomagolása egy-egy réteg alumíniumból és műanyagból készül, míg az élelmiszerek csomagolását több, különböző polimerekből álló rétegek alkothatják, melyek egyike légmentesen zár, a másik a csomagolás elszakadását akadályozza meg, a harmadik a csomagolásra nyomtatott illusztrációt és szöveget óvja a külső hatásoktól stb.

Ezek a vegyes összetételű anyagok nem választhatók szét alkotóelemeikre, így menthetetlenül a hulladéklerakókba kerülnek, miközben ha sikerülne szétszedni őket, akkor újrahasznosíthatók lennének. A kutatók azonban az ez irányú kutatásoknak még csupán az elején járnak. Van néhány cég, mely kitartóan dolgozik a témán, például a Szász-Anhalt tartományban működő APK Aluminium und Kunststoffe AG, mely oldószer-alapú eljárásokkal igyekszik különválasztani egymástól az egyes polimereket, hogy szűz minőségű granulátumot állítson elő belőlük, melyből új termék készülhet.

„Ahogy a társadalmak egyre gazdagodnak, mind többet fogyasztanak, és lakosságuk egyre nagyobb hányada lakik városokban, a keletkező hulladékhegyeik is egyre magasabbra nőnek. A Világbank várakozásai szerint a világ éves hulladéktermelése a következő 30 évben a 2016-os 2,01 milliárd tonnáról 3,4 milliárd tonnára nő majd. A környezettudatosság erősödésével párhuzamosan egyre kevésbé fogjuk a szőnyeg alá söpörni a szemetet, így mind nagyobb igény lesz a hulladékkezeléssel foglalkozó cégek”- tette hozzá Al-Hilal István, CFA, a Fidelity International magyarországi és romániai értékesítési vezetője.

  • Megosztom