Álláshirdetési piac: bokszmeccsből tömegverekedés

2018 volt minden szempontból a csúcsév az álláshirdetési piacon. Idén is egyértelműen növekszik a piac, de ennek a mértéke már nem akkora, mint tavaly – tudtuk meg Martis Istvántól, a Profession.hu Kft. ügyvezető igazgatójától. A szakember a Ringier Axel Springer állásportáljainak régiós igazgatójaként beszél arról is, hogy nemrég miért éppen a Stepstone márkát vezették be a lengyel piacra.

– Tavaly közel 30 százalékkal, 8,3 milliárd forintra nőtt a Profession.hu Kft. nettó árbevétele. Ez a növekedés miből adódott?
– Sok tényező együtteséből. 2018-ban tovább erősödött az a tendencia, hogy egyre nehezebben találnak munkaerőt a cégek. Több álláslehetőség van, viszont a potenciális munkavállalók száma nem emelkedik. Emiatt élesedik a munkaerőért folytatott verseny, ami azt jelenti, hogy egyre több társaság fordul professzionális megoldásokhoz. Sokan nyitottak az online megoldások felé, akik pedig eddig is használtak online felületeket, azok igyekeztek minél profibb toborzókampányokat indítani. Azaz kicsit mindenki erősebb eszközöket kezdett el használni. Ráadásul új ügyfelek is beléptek a piacra, olyanok is, akiknek korábban nem kellett a toborzásra különösebb hangsúlyt fektetniük. Összességében tehát a megbízók száma is növekedett, az állások száma is nőtt és az ügyfelek összetettebb megoldásokat vettek igénybe. Ráadásul mostanra ért be az a munkánk, hogy igyekszünk nem csak pusztán álláshirdetési lehetőséget kínálni. Bevezettünk közösségi médiával támogatott megoldásokat, elkezdtünk olyan szolgáltatást fejleszteni, ami leginkább a személyzeti tanácsadócégek tevékenységéhez hasonlít. Mindezek pedig már olyan fázisba léptek, hogy kimutatható bevételt termelnek.

– Mekkora a hazai álláshirdetési piac? Ezzel a bő 8 milliárd forintos bevétellel ennek mekkora részét uralja a Profession?
– Erre nagyon nehéz választ adni, ugyanis rengeteg a nem ismert információ a piacon.
Vannak olyan szereplők, amelyek egy médiacég részét képezik és az álláshirdetésből származó bevételük nem ismert. Ennél is nehezebb az olyan globális szereplők, mint a Google, a LinkedIn, Facebook és társaik esetében akár csak becslést is mondani a bevételükre. Az mindenesetre biztos, hogy a Profession az első számú szereplő ezen a piacon.

– Melyiket érzed veszélyesebb ellenfélnek: az említett globális szereplőket, a többi állásportált, vagy éppen az álláshirdetési piac felé is nyitó Jófogást?
– Azt szoktam mondani, hogy régen olyan volt ez a piac, mint egy bokszmeccs. Ahol az ember tudja, hogy kivel áll szemben és tiszták a szabályok. Mostanában viszont olyan, mint egy utcai tömegverekedés. Évente új startupok lépnek be a piacra, amelyeknek nagy része ugyanilyen gyorsan el is tűnik. Globális szereplők fordulhatnak a magyar piac felé. Sőt, az outdoor és a print média is jelen van ezen a területen. Ugyanakkor nehéz igazán jó ár-érték arányú szolgáltatást nyújtani. Ez a konkurencia számára a rossz hír, nekünk pedig a jó.

– Nagyon fűti most az álláshirdetési piacot a munkaerőhiány. Viszont, ha egyszer véget ér a szakemberhiány, akkor nem fog ez hatalmas zuhanást hozni az álláshirdetési területnek?
– Ez természetesen előfordulhat, hiszen emlékszem, hogy amikor 2008-ban összeomlott a munkaerőpiac, akkor egy év alatt 60 százalékkal csökkent az álláshirdetési piac. Ilyen esetben nehéz mit tenni, hiszen ha a cégek kevés embert vesznek fel, akkor ezeket a lehetőségeket kevesebbet is hirdetik. Viszont van egy ciklikusság és az ilyen időszakok után fellendülés jön, amit most is láthatunk. Érdekes egyébként, hogy pont a munkaerőpiaci szereplők nagyon jó indikátorai a gazdaság teljesítményének. Mi több tízezer cég hangulatát látjuk azon keresztül, hogy bátran toboroznak, vagy éppen visszafogottá válnak-e.

– Ez alapján milyennek látszik az év eddigi része? Növekszik még a piac?
– 2018 volt minden szempontból a csúcsév. Idén is egyértelműen növekedés van, de ennek a mértéke már nem akkora, mint tavaly. Ez ugyanakkor nem magyar specifikus jelenség. Látjuk, hogy Németországban, Csehországban, Lengyelországban ugyanez a helyzet.

– A közelmúltban frissült a Profession arculata és ekkor is hangsúlyoztátok azt, amit már sokszor, hogy messze nemcsak a szellemi, hanem a fizikai munkakört keresők is a célcsoportotokat jelentik. Az soha nem vetődött fel, hogy ennek kapcsán az oldal nevét is megváltoztassátok?
– Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtem dolgozni a Professionnél, akkor ez alapvetően egy budapesti fókuszú és irodai munkákat tartalmazó portál volt. Viszont megfogalmaztuk azt az irányt, hogy országosak akarunk lenni és mindenkinek állást kínálunk a gyártósori dolgozóktól kezdve a felső vezetőkig. Ezt sikerült is elérnünk. Néhány évvel ezelőtt ötlet szintjén felmerült, hogy megváltoztassuk-e a nevet, de nem láttuk ennek értelmét. A Profession egy nagyon erős brand, a spontán ismertsége 60 százalék fölötti. Hatalmas kockázat és felesleges költség lenne ehhez hozzányúlni.

Martis István Profession

– Majdnem pontosan egy éve már nemzetközi megbízatást is ellátsz a cégcsoportnál. Milyen területek tartoznak hozzád?
– Az irányításom alá tartozik minden olyan állásportál a régióban, ami a Ringier Axel Springer érdekeltsége. Jelen vagyunk a Baltikum mindhárom országában, valamint Lengyelországban is van két cégünk. Az egyik a No Fluff Jobs nevű startup, amiben kisebbségi befektetőként vagyunk jelen. A Stepstone márkát pedig zöldmezős beruházásként indítottuk el. Ez a legnagyobb európai álláskereső platformnak a helyi változata, amit éppen nulláról építünk fel a lengyel piacon. Ugyanakkor az például érdekes, hogy miután Németországban a Stepstone a piacvezető állásportál, ezért a márkanevet meglepően sokan ismerték már eddig is Lengyelországban.

– Az egyes országokban lévő állásportáljaitok mennyiben különböznek egymástól?
– Tíz évvel ezelőtt sokkal nagyobb volt az állásportálok közötti különbség, mint manapság. Ugyanakkor ez csak a megjelenésre igaz. Amiben nagy különbség lehet, az a portálok mögött álló technológia. Ez nem látszik kívülről, pedig nem mindegy, hogy milyen algoritmusok és mesterséges intelligencia segíti az álláskeresőket. Lengyelországban pont ezért is esett a választásunk a Stepstone-ra, ami ezen a téren rendkívül fejlett platformnak számít.

– Hogyan osztod be az idődet a régiós és a magyar cég vezetése között?
– Próbálom úgy szervezni, hogy a nemzetközi ügyeknek dedikálom a csütörtöki napokra és ez egyelőre jól is működik. Amennyiben kiutazom Varsóba, akkor azt is igyekszem csütörtökre időzíteni, amiben nagy segítség, hogy repülővel egyszerű kijutni. Megoldható, hogy az ember reggel induljon és este haza is érkezzen.

– Mennyire a zökkenőmentes a közös munka a lengyel kollégákkal?
– Jó velük a kapcsolatom, tényleg érezni, hogy a két nemzet kedveli egymást. Érdekes látni, hogy a mostani lengyel vállalatvezetői generáció még emlékszik arra, amikor 1990 előtt számukra Magyarország szinte Nyugat-Európának számított. A magyarországi nyaralásaikról, a hajdúszoboszlói lángosozásaikról a mai napig csillogó szemmel mesélnek nekem ezek a vezetők. Viszont egy nagy országról van szó, ahol négyszer annyian élnek, mint nálunk. Jelenleg Lengyelország számít a legerősebb gazdaságnak a térségben, ezért, ha egy nemzetközi vállalat a régióban terjeszkedik, akkor elsősorban Lengyelországban gondolkodik.

  • Megosztom