Marketing & Média Online 

Az Ipsos kutatása során 24 ország polgárait kérték meg arra, hogy mérlegeljék egy két-három évre szóló, három-öt óra repülőútnyi távolságban lévő, teljes munkaidejű, minimum 10 százalékos fizetésemeléssel járó külföldi állás lehetőségét. Tízből ketten (19%) komolyan fontolóra vennék, hárman (30%) meggondolnák, negyednyien (25%) nem igazán, további negyednyien (26%) egyáltalán nem mérlegelnék a váltást. Leginkább a mexikói munkavállalókat motiválná egy ilyen lehetőség, minthogy a teljes tábor harmada (34%) válaszolta, hogy nagyon szívesen élne egy ilyen lehetőséggel. Őket Brazília (32%), Oroszország (31%), Törökország (31%), India (28%) és Szaúd-Arábia (27%) dolgozói követik. A magyar munkavállalók mobilitási kedve az átlagosnál valamivel alacsonyabb, 15 százalékuk mutat nagy érdeklődést egy ilyen ajánlat hallatán.

A külföldi munkavállalást főképpen az motiválná, ha az ilyen tervekkel rendelkezők két év elteltével garantáltan visszatérhetnének a jelenlegi pozíciójukba – 35 százaléknyian szívesebben vállalkoznának a váltásra. Az is ösztönözne, ha egytizeddel nagyobb bérezést (31%), hazalátogatásra szóló repülőjegyet (30%), fizetett nyelvtanfolyamot (29%) kapnának a máshol dolgozni kívánók.

A magyarok körében is a korábbi állásba való biztos visszatérés növelné leginkább a migrációs kedvet (41%), míg a második legerősebb ösztönző erő, ha nyelvtanfolyamot is fizetnének (34%). Általában az alacsony jövedelműek (32%), a kevésbé iskolázottak (31%), a 35 év alattiak (30%), a magasabb pozíciójú döntéshozók (29%) és a férfiak (29%) kerekednének fel, hogy más országban keressenek munkát. A magyarok körében viszont nincsenek ilyen jellegzetességek, az egyes társadalmi csoportokban a 15 százalékos összátlagtól alig eltérő a mobilitási kedvet mutatók aránya - ezek a legfontosabb megállításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet az Ipsos csoport végzett a Canadian Employee Relocation Council megbízásából, 24 országban.

Azok, akik nem vállalnák el ezt a munkát, keveslik egy ilyen mértékű változáshoz a 10% fizetésemelést / kompenzációt (36%), tízből hárman (30%) nem hagyná maga mögött a családját és a barátait, 15%-nak túl távol esne, 13% karrierjében kései lenne a váltás, míg másik 13% nem mozdítaná el a gyermekeit az iskolából, s a barátaik mellől.

Arra is megkérték a válaszadókat, hogy mérlegeljék olyan munkahely lehetőségét, amely miatt – az ország határain belül ugyan, de – más városba kellene költözniük. Ha felkínálnának számukra egy olyan két évre szóló, 10% fizetéstöbbletet nyújtó, teljes munkaidejű állást a közeljövőben, amely miatt – a költözéssel járó kiadások átvállalásával – másik városban kellene élniük, 27%-nyian boldogan mondanának igent. Tízből négyen (37%) fontolóra vennék, míg egynegyednyien (23%) nem szívesen, 13% pedig egyáltalán nem élne egy ilyen lehetőséggel.

Akik leginkább vállalnák az ilyen típusú változtatást, Mexikó (44%), Brazília (42%), Olaszország (40%), Argentína (35%), Lengyelország és Spanyolország (33%) polgárai. A magyarok az átlagnak megfelelő arányban, 27 százaléknyian említették, hogy szívesen mennének az ország más településére, ha a felsorolt feltételeket biztosítanák számukra.