Mennyit ér egy önéletrajz?

A KutatóCentrum a CV&More megbízásából annak járt utána, hogy jelentkeznek-e különbségek a nemek egymáshoz viszonyított álláskeresési habitusában, valamint az önéletrajznak mint az álláskeresés mai legelterjedtebb eszközének megítélésében.

 

A megkérdezettek jelentős többsége a „Sok pozíciót csak formálisan hirdetnek meg, valójában már be van töltve” állítással egyetért, és tízből legalább négyen úgy gondolják, hogy az állásokat sokszor a kevésbé alkalmas pályázók kapják meg.

Az önéletrajz minősítésénél a nők szerint az önéletrajz csak egy darab papír, amelyből a személyiségük és az empatikus készségük egyáltalán nem derül ki, tehát a nők esetén az önéletrajz mint a pályázás eszköze nem hatékony, nem célravezető, nem működik.

Marton Krisztina, a CV&More HR-szakértője tapasztalatai alapján megerősíti, hogy az állásinterjúkon is van különbség női és férfi viselkedésminták között. A nők gyakrabban szoronganak az interjú elején, kevésbé érzik komfortosnak a helyzetet, de a kezdeti visszafogottság után szívesen megnyílnak, őszintén beszélnek sikereikről, kudarcaikról, helyzetükről, problémáikról.

A férfiak jóval agresszívebb, exhibicionalistább pályázók. Ők a „A jó benyomás érdekében az álláskeresők sokszor nem teljesen valós információkat állítanak az önéletrajzukban” kijelentéssel nagyobb arányban értenek egyet.  Emellett az „Álláskereséskor nagyon fontos a sikerhez, hogy minél többet mutathassunk meg önmagunkból” kijelentés is nagyobb súlyt kapott, mint a nők esetén. A férfiak szívesebben adnak többet magukból egy interjú alatt.

A HR-szakértő szerint nehéz általánosítani, de azért a férfiaknál megfigyelhető, hogy kevésbé szoronganak az állásinterjún, remek alkalomnak és egyben kihívásnak is tartják arra, hogy bemutatkozhassanak, megcsillogtathassák képességeiket. Gyakran él bennük egy kép az „ideális jelöltről”, amelynek igyekeznek megfelelni. Kudarcaikról nem szívesen beszélnek, hiszen sokan ezt gyengeségük jelének tekintik – mondja Marton Krisztina.

Az önéletrajzot tekintve a válaszadók szerint az adott munkára vonatkozó hozzáértés és a gyakorlat megjelenítésére alkalmas az önéletrajz, de nagy volt azok aránya is, akik azt állították, hogy az önéletrajzból semmi sem derül ki.

Az önéletrajzról mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy a személyiség megjelenítésére alkalmatlan, tehát az igazán potens emberek el sem tudnak jutni – csak óriási szerencsével – a munkáltatók színe elé. Így ez a toborzási folyamat gyenge láncszeme.

Marton Krisztina szerint mindkét nemre jellemző, hogy a papíralapú kommunikációnál közvetlenebb kapcsolatteremtési formákat – mint pl. a beszélgetés, az online interjú, a videobemutatkozás – jobb és hatásosabb eszközöknek tartják a formális önéletrajzzal szemben.

 

  • Megosztom