Megfiatalítaná a MÚOSZ-t Komlósi

Komlósi Gábor, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége néhány hete megválasztott elnöke nyilatkozott munkatársunknak a MÚOSZ helyzetéről, elnöki terveiről, és arról, hogy miért tartotta fontosnak jelöltetni magát egy ilyen posztra, amikor ő maga évtizedek óta sikeres újságíró, emellett saját médiaiskolája van. Az interjú első részéből kiderül az is, hogy az újságírószervezet nem csak elöregedőben, de meglehetősen rossz gazdasági helyzetben is van.

Még el se kezdjük az interjú hivatalos részét a Magyar Újságírók Országos Szövetsége néhány hete megválasztott elnökével, Komlósi Gábor máris mesélni kezd. Megemlíti, hogy a beszélgetésünk helyszínéül szolgáló elegáns elnöki szoba hamarosan új funkciót kap: itt rendezik be nemsokára azt a klubhelyiséget, amelyet az újságírók szabadon használhatnak majd interjúk készítésére, miközben még egy kávét is kaphatnak. „Tudom, hogy apróság, de szeretnénk, hogy érezzék a kollégák, hogy itt helyük van” – mondja az 56 éves médiaszakember, majd azzal folytatjuk, hogy miért tartotta fontosnak, hogy a MÚOSZ élére jelöltesse magát, hisz évtizedek óta sikeres újságíró, láthatjuk tévében és hallhatjuk rádióban, emellett saját médiaiskolája is van. Azt mondja, szeretne életet vinni a kiöregedő szervezetbe.

– Miért kellett neked ez a plusz púp a hátadra?

– Az alapgondolat onnan jött, hogy egy vasárnap, amikor csak a médiaiskolám, a KOS (Komlósi Oktatási Stúdió) hallgatói voltak a MÚOSZ székházépületében – tudniillik a KOS öt éve a legnagyobb bérlője a háznak – az épület portásra arra kért, hogy szóljak rá a „gyerekekre”, a huszonéves újságírójelöltekre, mert olyan nagy a hangzavar. Ösztönösen elindultam feléjük, hogy letolom őket, de aztán rájöttem, hogy nem verekednek, nem is az ablakot törik be, hanem csak mint egy színházban vagy egy konferencián a kezdés előtt, nyüzsögnek. Úgyhogy végül visszafordultam és nem a srácokra szóltam rá, hanem az akkori portásnak mondtam, hogy miért kellene, hogy csend legyen, hát nem ez az élet? Mire azt mondta, hogy jó-jó, de hát hétköznap olyan jó csend van – épp csak hogy azt nem tette hozzá, hogy olyankor kellemesen lehet aludni. Ez adta az ötletet. Tudom, hogy ha valamitől fiatal tudok maradni, akkor az az, ha fiatalokkal veszem magam körbe. Úgy gondoltam, hogy ide is ez kellene. Mert bizony a MÚOSZ tagsága erősen elöregedőben van, miközben a MÚOSZ a fiatalokat kevésbé vonzza. Az a tervem, hogy újrapozicionáljuk a MÚOSZ-t és kialakítunk egy jövőképet és erre épülő cselekvési programot, de legelőször csinálnunk kell valami olyat, ami miatt érdemes tagnak lenni és rendszeresen eljönni a Sajtóházba. Ha pedig már megtöltöttünk élettel és nyüzsgéssel az épületet, akkor az aktív tagoktól kérdezzük meg, hogy milyen irányba szeretnének haladni. Annak nem sok értelmét látom, hogy kitalálunk fene nagy stratégiákat, ahogy azt sokszor megteszik a nagyobb szervezetek és toborzunk. Lépj be, de miért? Nagyon sokan azért, mert kapnak egy igazolványt, ami igazolja őket, másrészt pedig ezzel bizonyos múzeumokba kedvezményesen vagy ingyenesen tudnak bemenni, például a Louvre-ba. Egy kollégánk épp most írta, hogy egy hónap alatt az Amerikai Egyesült Államokban 1040 dollárt spórolt a MÚOSZ-igazolvánnyal. Mindez nagyon fontos, és jó volna bővíteni a kedvezmények körét, de azt szeretném, hogy ne csak és kizárólag ez legyen vonzó a tagságban.

– Mi az oka annak, hogy a fiatal generációt kevésbé vonzza a MÚOSZ?

– A megváltozott világban az újságírók jelentős része azért hajt, hogy mivel a túlórapénzre esélye sincs, szerezzen egy másik állást mellé. Egészen egyszerűen ezért vált kevésbé vonzóvá a MÚOSZ is: ami miatt a focisták kevésbé jönnek össze a meccs után egy baráti sörözésre, és már az edzés szabad perceiben is mobiltelefonon intézik a saját vállalkozásaik ügyeit és futnak utána ide vagy oda. Ez van az újságírókkal is, ma már alig van idő kvaterkázni, tehát sokkal jobb és vonzóbb programokat kell felajánlani. Ezért éppúgy mindent be kell vetnünk, mint egy tornatanárnak, aki hajlandó bukfenceket vetni azért, hogy a kölyök hajlandó legyen sportolni. Kisgyermekkoromban például mindig jártam édesanyámmal a MÚOSZ-ba premier előtti filmvetítésekre. Az sem bánom, ha amerikai limonádé kerül műsorra, hogyha egy héttel előbb tudjuk vetíteni kölcsönös érdekek mentén, mert a MÚOSZ-tagoknak jó, hogy ingyen és bérmentve megnézhetik előbb, mint a moziban, és kedvező a forgalmazónak is, ha odaadja a filmet, amiről utána biztosan írnak néhányan egy előzetes programajánlót vagy filmrecenziót. Mindenki jól jár, és semmi mást nem használtunk ki, csak a szó jó értelmében az újságíró mivoltunkat.

– Az elmúlt időszakban nagyon sok olyan jogszabály született, amelynél be kellett volna vonni a MÚOSZ-t az előkészítés fázisába, ám az mégsem történt meg. Mit tesz az új elnökség azért, hogy ez a jövőben ne így legyen?

– Ahhoz, hogy a MÚOSZ-t száz százalékban szakmai szervezetként elfogadják, bevonják, megkérdezzék – ellenpélda: Táncsics-díj –, a MÚOSZ-nak egy olyan csak és kizárólag szakmai szervezetnek kell lennie, amely nem sorolható egyik politikai oldalhoz sem, nem lehet megcímkézni. El kell érnünk azt, hogy ne csak a szövetség legyen mindenki számára nyitott, ahogy így is van, hanem kifelé is mindenki azt lássa rajtunk, azt gondolják, hogy ez egy politikailag független szervezet, amelynek a szakmai véleményére érdemes adni.

– Itt van például a reklám- és médiaadó, ami miatt leépítésekre is sor kerülhet egyes szerkesztőségekben. Egy hasonló jogszabálynál mit tesz majd a MÚOSZ?

– Hallatja a hangját, bár úgy érzem, nem feltétlenül ez a fő szerepünk. Mindig lehet egy kiállást, egy tüntetést, konferenciát szervezni, vagy ha úgy tetszik, a MÚOSZ szervezheti az összefogást, de azzal ne csapjuk be magunkat, hogy sikerrel felléphetünk ilyen fajta politikai akarattal szemben, mert arra nem hiszem, hogy egy civil szervezet képes lehet.

– Az elnökválasztás a tudósítások alapján meglehetősen balhésnak tűnt, kivonulásokkal, tiltakozásokkal, sőt még kommunistázás is volt. Hogy élted meg a történteket, és szerinted mikorra csillapodhatnak le a kedélyek?

– Egy kicsit felfújt dolog volt, hogy mekkora „balhé” volt a tisztújító küldöttgyűlésen, mert jóval kisebb, mint ami a parlamentben lenni szokott, vagy más civil szervezetek fórumain. Az más kérdés – hogy csak egy apró példát mondjak -, hogy az egyik televízióban látott riportban elhangzott egy-két teljesen jogos mondat, hogy 8 ember kivonult (közülük 6 egyébként visszajött), illetve hogy a levezetőelnök a kelleténél talán határozottabban adta és vette vissza a szót és ragaszkodott ahhoz, hogy ez egy tisztújító közgyűlés, aminek egyetlen napirendi pontja van, a tisztújítás, és másra most itt nincsen mód. Ezzel viszont némi elégedetlenség is megjelent. A tudósítás azonban félreérthető volt, mivel úgy szerepelt a riportban, hogy volt ez az icipici purparlé, és aztán Vince Mátyás, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy ő lemond minden tisztségéről. Sokan úgy értelmezték, hogy a balhé miatti felháborodása miatt, pedig a kettő között nem volt összefüggés, Vince már előzetesen is bejelentette a visszavonulását. Biztos, hogy jobban kell figyelni arra is, hogy nagyobb rendben menjenek a küldöttgyűlések, de széthúzás nincs. Bocsánat, ha az én számból rosszul hangzik, de a szavazatok 70,7 százalékát szereztem meg, ez a több mint kétharmad, úgy érzem, nem azt jelzi, hogy nagyon töredezett lenne a szervezet. Ellenzék persze mindig van, és legyünk őszinték, az újságírók kifinomult gondolkodásúak, és a fonákot is meglátó emberek. Volt például, aki azt mondta, hogy könnyű a Komlósinak, mert itt volt néhány junior tag és ők feltehetően rá szavaztak. Mire én csak halkan megkérdeztem, hogy hát nem az volt a nagy bajunk, hogy elöregedik a MÚOSZ, és ezért érdemes új tagokat beszervezni? Hát jelentem, beszerveztem. Hogy a saját iskolámból? Miért menjek kiabálni a Szabadság-térre, hogy ide gyertek ifjú titánok, ha azok közül jó néhány már itt van? Régen is így épült a MÚOSZ, hogy mindenki a saját szerkesztőségében, saját szervezetében, kollégái között szervezkedett. Hozzáteszem, a junior újságírók szavazatai nélkül is én végeztem volna az első helyen. Jelentős széthúzást tehát nem látok, de biztos vannak most olyanok, akik csalódottak, hogy nem az ő jelöltjük nyert, és ők elképzelhető, hogy háttérbe vonulnak, ami nem jó. De a nyugodt munka kezdetét vette.

– Mivel győzted meg a küldötteket, hogy ilyen arányban nagy arányban szavaztak rád?

– Szerintem a földön járással. Hogy szakítani kell azzal, hogy most lefektetjük az elveinket, fene nagy vágyainkat, majd ezeket nem sikerül megvalósítani. Hanem igen, ki kell találni azt is, hogy hogyan rendezzük be jól a házat, hogy juttatjuk az újságírókat munkaasztalhoz, szabadidős programokhoz, jogi segítséghez, Mikulás-ünnepséghez a gyerekeik számára, ahol egyúttal találkozhatnak olyan újságírókkal is, akik 10-20 éve nem látták egymást, és újabb baráti, szakmai kapcsolatok épülnek. Tehát azzal nyertem, hogy konkrét kézzel fogható dolgokat ígértem. Igen, pitiáner apróságnak tűnik, hogy legyen kisbuszunk, de milyen jó az, ha egy gasztronómiai vagy sport szakosztály el tud menni egy étterembe vagy egy sport eseményre, tehát segít életet vinni a szervezetbe.

– Gazdaságilag milyen helyzetben van most a MÚOSZ?

– Nagyon rosszban. Minden fillért meg kell fogni, én most éppen reggeltől estig a kollégákkal külön-külön és együtt beszélgetek, hogy egy rövid átvilágítási munka után le tudjak tenni egy összefoglalót, hogy milyen átszervezések szükségesek. Ez járhat az apparátus létszámának csökkentésével és más ésszerűsítésekkel is. Muszáj spórolnunk és mindent megtennünk azért, hogy a kollégák megtöltsék a tihanyi üdülőt. Bevételre is szert kell tennünk így vagy úgy. Úgy kell a MÚOSZ-t is vezetnünk, mint egy kft.-t, vagyis muszáj kimennünk a piacra.

– A tagokat minden bizonnyal foglalkoztatni fogja ezek után, hogy mi lesz a tagdíjakkal, várható-e emelés?

– A tagdíjakról minden évben külön dönt a küldöttgyűlés az elnökség határozati javaslata alapján. Most ez nem aktuális. Nem hinném egyébként, hogy emelünk, sőt a legutóbbi küldöttgyűlésen is elhangzott a javaslat, hogy a 80 év feletti tagoknak esetleg teljes egészében elengednénk, mint ahogy arra most is van példa, hogy néhány idős kollégánál méltányosságot alkalmazva mérsékeljük a díjat, de nem vihetjük túlzásba sem sajnos.

Szalay Dániel

Az interjú folytatódik – a második részt elolvashatják az mmonline.hu-n, valamint a beszélgetés egyes részeit a Marketing&Media következő száma közli.

  • Megosztom